logo

harmonia-logo

A Tánc Világnapjának tisztelgünk

Figyelem! új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatEmail

2010. április 30.

A Tánc világnapjának tisztelgünk

 Pettyem és a többiek . . . . 

2010. április 30, péntek. Második alkalommal  ünnepeltük a Tánc Világnapját.
Kellemes hangulatú napot indítottunk. Ez a nap a jókedv, az ünneplés, a szórakozás, a tánc és a hagyományőrzés jegyében szerveződött a naszvadi Csemadok Alapszervezete és az Alapiskola együttműködésével. 

A helyi Alapiskola tanulóin kívül községünk óvodásait, valamint a nagyigmándi és perbetei gyerekeket is bevontuk egész napos rendezvényünkbe.

A gyerekeknek két helyszínen tartottunk foglakozásokat. Az alsó tagozatos gyerekek az iskola épületében, a nagyok pedig a helyi kultúrházban tevékenykedtek. 

Az iskola dísztermében a kicsiknek egy hagyományos vásári bábjátékban a piros sapkás, vidám fickó a palacsintasütőjével tanította móresre az ördögöket és magát a halált is. Sziporkázó, életvidám kesztyűs bábjátékot láthattak a gyerekek  Pályi János „jobb keze” előadásában. A művész „Vitéz László története” alakításáért számos nemzetközi és hazai fesztiválon a legjobb bábjátékos díját szerezte meg.

A falusi élethez, környezethez és munkához kapcsolódó tevékenységekkel ismerkedthettek meg az 5-9. évfolyam tanulói. A kultúrház előcsarnokában rendkívül látványos, a gyerekek számára érdekes kézműves állomások voltak kialakítva.

Az agyagot ősidők óta használják az emberek. Könnyen formázható, és száradás után kiégetve tartós, erős anyag válik belőle. Agyaggyúrással, fazekas koronggal való megismerkedés után kézzel készült technikákat sajátítottak el a tanulók. Az elektromos korongozókon kisebb marokedényeket készítettek a gyerekek, és meggyúrhatták, megformázhatták saját ötleteik alapján kedvenc figuráikat is.

A horgászok felszerelésének úgyszólván nélkülözhetetlen része a háló. A kényelmes horgász a boltban vásárolja meg azt, ami éppen kapható. Pecázás közben azonban rájön, hogy ez nem is olyan, amilyet szeretne, nem olyan, mint a szomszédjáé. Az alámerítő sokkal kisebb, a kishalfogó túl vastag fonálból van, ezért feltűnő, stb. A horgászgyerek  kínlódik tovább a bolti holmival, és végül megkérdi a szomszédját, hol lehet ilyet kapni. Válasz helyett az újonnan felfedezett hálókötő mutatta meg a gyerekeknek, hogyan kell elkészíteni az igazi halászhálót.

A vesszőfonás, gyékény- és kosárfonás ősrégi technikák, melyek történetét meghívott kézműveseink ismertették. A gyerekek ismereteket szereztek a kosárfonás elméleti részéből, és gyakorlatban is alkalmazták azt. Vesszőből gyerekjátékot, sípot, karkötő, poháralátétet készíthettek. A famegmunkálás eszközeivel is megismerkedhettek, majd kipróbálhatták azokat: héjazás, fúrás, egyenes és ferde vágás, csiszolás. Kisebb munkadarabokat készíthettek: sípot, röppentyűt, gyűrűt, stb.

A gyékény- vagya  sásfonás és -hajlítás fortélyaival is megismerkedhettek a gyerekek.  Szorgoskodásuk eredményeként sásból készült angyalkák, bábuk, kosarak és poháralátétek jelentek meg az asztalon.

Visszatérő kézműveseink a csipkeverést, sústyafonást, kötést, horgolást, hímzést hozták magukkal, s az érdeklődőket szívesen tanították az elsajátításukra.

Találkozhattunk még néhány újabbkori tevékenységgel is, amely a helyi szabadidőközpont vezetése alatt folyt. Szalvétatechnikával dísztárgyakat készítettek, s volt kavicsfestés is. Az arcfestés szintén hatalmas sikert aratott a kicsik körében. A nagyigmándi anyukák karkötőket fontak, gyöngyöt fűztek és fákat festettek a gyerekekkel.

Gyorsan elröppent az idő, és délután egy órától a néptáncosoké lett a kultúrház nagyterme.
A színpadon fellépett a perbetei Napraforgó néptánccsoport, a nagyigmándi Árgyélus gyermektánccsoport és a naszvadi Pettyem néptánccsoport. A látványos, ritmusos táncok nagy sikert arattak az iskolások és vendégeink körében olyannyira, hogy a nézőtér a színpadi műsor bezárása után pillanatok alatt átváltozott táncparketté. Aki tehette, bekapcsolódott a táncházba, melyet a Malomsoki házaspár vezetett. Igazi, testet-lelket megmozgató és formáló kavalkád keringett a teremben, és egy pillanatra visszaröppentünk nagyanyáink idejébe. Dalos-táncos magyar lányok és legények ropták a táncot, ízes dallamvilág varázsolt át kicsit és nagyot a múltba, hogy emlékeinkkel, örömünkkel és a közös együttléttel, a tánc egyetemes nyelvét értve őrizzük, óvjuk és ápoljuk azt, ami becses örökségünk. Táncoljunk tovább!
 
gts


 Nyitóbeszéd

Utoljára frissítve (2010 június 01., kedd 07:26) 2010 május 11., kedd 08:53